Nemzetközi Rendészeti Figyelő XI.
| Autor: | Árpád Budavári, Zsolt Lippai, Gergely Hlavacska, Ákos Erdélyi, János Tamás Skorka |
|---|---|
| Jazyk: | English<br />Hungarian |
| Rok vydání: | 2023 |
| Předmět: | |
| Zdroj: | Belügyi Szemle, Vol 71, Iss 9 (2023) |
| Druh dokumentu: | article |
| ISSN: | 2062-9494 2677-1632 |
| DOI: | 10.38146/BSZ.2023.9.8 |
| Popis: | Cél: A rendészeti tárgyú külföldi szakirodalom bemutatása a Rendészeti Figyelő alapfeladata. Ezúttal azonban a Rendészettudományi Doktori Iskola hallgatói számára közvetlenül is szeretnénk módszertani segítséget nyújtani ahhoz, hogy az idegen nyelvű forrásokból a lehető legeredményesebben merítsenek kutatási témáik kidolgozásánál és a disszertáció elkészítésénél. Ezzel az elhatározással adunk teret Budavári Árpád és Lippai Zsolt értékeléseinek. Mindketten doktori dolgozatuk témaköréhez választottak értékes külföldi forrásokat. Módszertan: A tudományos világirodalom módszertani újdonságai sorában ez az összeállítás két területen is friss gondolatokkal szolgál. Hlavacska Gergely a következőkre hívja fel a figyelmet: „A […] drogpolitika (drogkontroll) a hagyományos büntetőjogi megoldásoktól az ártalomcsökkentés felé tolódik el. Ezt mutatja az is, hogy a kriminalizációt alternatívájaként egyre több, a rendőrség által koordinált elterelésre épülő rendszer jelent meg.” A drogpolitikát a bűnüldözési stratégia részének tekintjük, amelyben a meghatározó a kormányzati pozíciót szerzett politikai erők választása a szigort hirdető, avagy a segítő-támogató rendszerek között. Hlavacska recenziója egy olyan mintát vázol, ahol a bűnre adott okos válasz figyel a rendőrségi szakemberek véleményére. Az illegális drogpiac bázisainak felszámolása az egyik legnehezebb terep, ahol igazán nagy sikereket ritkán lehet aratni. A drog elleni küzdelem kriminalistái jól tudják azt is, hogy a terjesztői hálózatok elleni kudarcokat semmivel nem enyhíti a fogyasztók leleplezése. A rendőrségi kultúrának bőven vannak tapasztalatai arról, hogy az igazságszolgáltatás sokszor azokat sújtja, akik inkább áldozatai, mint elkövetői a drogbűnözésnek. A második metodikai tanulság Erdélyi Ákos munkájában tűnik fel, amikor arra hívja fel a figyelmet, hogy a rendészet militarizálódása nem kizárólag a rendészet- vagy a védelemtudomány kutatási tárgya. „A militarizálódás folyamata saját jellegéből adódóan, az esetek döntő többségében valamilyen rendészettudományi vagy védelempolitikai szemszögből került vizsgálatra; jelen tanulmány szerzői viszont a pszichológiatudomány képviselői…” A kutatók ezekhez a megállapításokhoz jól megszerkesztett kérdőívek széles körű alkalmazásával jutottak. Megállapítások: A drogstratégiákban a gyógyító (medikalizáló) irányzatok ott tudnak erősödni, ahol a rendőrségi tapasztalatokat kellő szakmai tekintély övezi, amit viszont jól hasznosítani csak a politikai hatalom demokratikus működése képes. A rendészeti hatóságok állományának katonai avagy civil jellemzői a környezetből ellentmondásos reakciókat válthatnak ki: „Az eredmények azt mutatják, hogy a közvéleményre inkább negatív attitűd jellemző az egyes militarizált öltözéket viselő tisztekkel kapcsolatban, többek között a megközelíthetőség, a bizalom és az erkölcsösség tekintetében. Ugyanakkor a közvélekedés szerint ezek a tisztek erősebbek, magabiztosabbak és felkészültebbek a fenyegető viselkedésre/veszélyes helyzetekre.” A háborús kommunikáció példáját adja Skorka Tamás, aki egy olyan tanulmányról tudósít, ami az Ukrajna elleni orosz agresszió embertelen világát vetíti elénk. Érték: A tanulmányok igazolják, hogy a közrend fenntartásában és a közbiztonság oltalmazásában részt vevő rendészeti hatóságok igénylik tevékenységük intern- és multidiszciplináris vizsgálatát, ami jelentősen emelheti a rendvédelmi szolgálatok szakmai minőségét és erősítheti társadalmi elfogadottságukat. |
| Databáze: | Directory of Open Access Journals |
| Externí odkaz: |
|