Popis: |
Idiopathic intracranial hypertension is cha-racterized by raised intracranial pressure of unknown origin, leading to persisting visual loss if left untreated. Purpose - We assessed timing of surgery, and the efficacy and safety of ventriculo-peritoneal shunt.Retrospective analysis of 65 patients treated at our Neuro-ophthalmology Clinic between 2009 and 2017. Patients - We treated 15 children and 50 adults, 42 patients conservatively, and 23 surgically. The median age at presentation was 27 years for adults, 88% were obese, and 86% female. The age of children was 5-17 years, 40% were obese, and 53% girl. The commonest presentation symptom was headache in both groups (64%), followed by obscuration (33%), and double vision (22-31%). Subjective visual loss was only experienced in the surgical group (50%). The time until diagnosis was 2 weeks in both groups. However, the conservative group presented to our institute significantly earlier (3 weeks), than the surgical group (8 weeks). The follow-up time was 25 months.In the conservative group papilla edema was 2D, visual acuity ≥0.7, and visual field loss was only mild. Time to cure was 3 months. In the surgical group both preoperative papilla edema (3D), and visual function were significantly worse. Indications for surgery were papilla edema, deteriorating visual function or relapse resistant to conservative treatment. Papilla edema disappeared 3 months after surgery, and visual field deficit improved significantly. We detected significant improvement in all aspects of visual function even at first neuro-ophthalmic control 4 days after surgery. However, visual acuity only improved in cases of preoperative acuity ≥0.3. Shunt revision occurred in 17%, and shunt infection in 8.5%. One patient suffered from persistent visual deterioration after surgery, and asymptomatic complication (epidural hematoma) was found in another patient. There was no surgical mortality.This is a curable condition with early diagnosis and adequate treatment, and persistent visual loss can be prevented. Surgery is effective and safe, close neuro-ophthalmic monitoring is mandatory for its optimal timing. Visual function of all patients can be preserved when operated on in time, whereas severe visual loss appears to be irreversible despite surgery.Az idiopathiás intracranialis hipertenzió ismeretlen eredetű intracranialis nyomásfokozódással járó betegség, mely kezeletlen esetben maradandó látásromláshoz vezethet. Kérdésfeltevés - A műtéti időzítést, valamint a ventriculoperitonealis sönt hatékonyságát és biztonságát vizsgáltuk.Szemészeti ambulanciánkon 2009 és 2017 között kezelt 65 beteg retrospektív elemzése. Betegek - Tizenöt gyermeket és 50 felnőttet kezeltünk, 42 beteget konzervatívan, 23-at sebészileg is. A felnőttek medián prezentációs kora 27 év volt, 88%-uk túlsúlyos, 86% nő. A gyermekek kora 5-17 év, 40% túlsúlyos, 53% leány. Mindkét csoportban a leggyakoribb tünet a fejfájás (64%), majd obskuráció (33%), és kettős látás (22-31%) volt. A betegek látásromlást csak a sebészi csoportban éltek meg (50%). A diagnózisig eltelt idő két hét, a konzervatív csoport szignifikánsan korábban (három hét) került intézetünkbe, mint a sebészi csoport (nyolc hét). A követési idő 25 hónap.A konzervatív csoportban a pangás 2D, a visus ≥0,7, a látótérkiesés enyhe volt. A gyógyulási idő három hónap volt. A műtéti csoportban a preoperatív pangás (3D), és a látásfunkció is szignifikánsan rosszabb volt. A műtét indikációja konzervatív terápiára rezisztens papillaoedema, romló látásfunkció, vagy relapszus volt. A pangás a műtét után három hónappal szűnt meg, a látótér szignifikánsan javult. Az első szemészeti vizsgálat (négy nap) alkalmával szignifikáns javulást detektáltunk minden paramétert illetően. A visus azonban csak preoperatív visus ≥0,3 esetén állt helyre. Söntrevízió 17%-ban, söntinfekció 8,5%-ban volt. Tartós posztoperatív visusromlást, és tünetmentes műtéti szövődményt (epiduralis haematoma) 1-1 esetben tapasztaltunk. Műtéti mortalitás nem volt.A betegség időben felismerve, adekvát kezeléssel gyógyítható, a tartós látásromlás megelőzhető. A műtét eredményes és biztonságos, időzítéséhez a szoros neurooftalmológiai monitorozás elengedhetetlen. Az időben operált betegek visusa minden esetben rendeződik, súlyos látásromlást már műtéttel sem lehet korrigálni. |