| Popis: |
Introduction: The presence and recognition of prejudice during care were examined among healthcare professionals towards the Roma population, the largest ethnic minority in Hungary. Aim: The aim of this study was to explore the extent to which prejudice in the Hungarian healthcare system might affect the quality of care and, thereby, the health of the Roma patients. Method: Semi-structured interviews were conducted between June 2017 and May 2018 with 13 interviewees. Qualitative methods were applied to analyse the transcripts. Results: Our respondents generally confirmed the presence of prejudices in the healthcare system. Prejudicial attitudes and discriminatory behaviour are less common in wards where the prevalence of disadvantaged patients (HIV-positive, homeless) is high (e.g., infectology). Prejudice is not specifically directed at the Roma ethnic minority, but also extends to populations living under poor socio-economic conditions, or with underlying self-destructive behaviour (alcoholism, drug use). In the opinion of our interviewees, occasional prejudicial behaviour does not lead to sub-standard care, but, on the contrary, to positive discrimination. Prejudice does not directly lead to poorer health, but it cannot be ruled out that it may indirectly contribute to it, in the case if the patient does not seek medical attention due to a former negative experience within healthcare. Conclusion: Our results confirmed the occasional presence of prejudice against the Romas in the healthcare system, however, this may not directly contribute to Romas' poorer health status. Our results also highlighted the importance of prevention, including the education of both parties and the prevention of the burnout of care providers. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789-796.Bevezetés: Kutatásaink során egészségügyi dolgozók körében vizsgáltuk a legnagyobb hazai etnikai kisebbséggel, a roma populációval kapcsolatos előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátás során. Célkitűzés: Válaszokat kerestünk arra, hogy az ellátórendszerben esetlegesen jelen lévő előítélet mennyire befolyásolhatja ezen csoportok ellátáshoz való hozzáférését, az ellátás minőségét és ezeken keresztül a páciensek egészségét. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk 2017. június és 2018. május között 13 interjúalannyal. A diktafonnal rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Válaszadóink általánosságban megerősítették az előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátórendszerben. Kevéssé jellemző az előítéletes attitűd és diszkriminatív magatartás azokon az osztályokon, ahol eleve gyakoribb a hátrányos helyzetű (HIV-pozitív, hajléktalan) betegek előfordulása (például infektológia). Az előítéletesség nem kifejezetten a roma etnikai kisebbség felé irányul, hanem kiterjed olyan populációkra is, amelyek rossz társadalmi-gazdasági körülmények között, mélyszegénységben élnek, vagy amelyek rossz egészségi állapotának hátterében önromboló magatartásformák feltételezhetők (alkoholizmus, droghasználat). Válaszadóink határozott véleménye szerint az esetleges előítéletesség nem vezet a mindenki számára hozzáférhetőnél rosszabb ellátáshoz, sőt gyakran inkább pozitív diszkrimináció valósul meg. Az előítéletesség közvetlenül nem vezet rosszabb egészségi állapothoz, az azonban nem zárható ki, hogy közvetve hozzájárulhat, amennyiben a beteg egy korábban megélt vagy vélt negatív tapasztalat miatt a későbbiekben nem fordul időben orvoshoz. Következtetés: Felméréseink megerősítették a romák iránti előítéletesség alkalomszerű jelenlétét a hazai egészségügyi ellátórendszerben, vizsgálatunk alapján azonban a roma populáció rosszabb egészségi mutatóihoz ez kevéssé járul hozzá. Eredményeink felhívták a figyelmet arra is, hogy a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú mindkét fél edukációja, valamint az ellátók kiégésprevenciója. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789–796. |
