| Popis: |
Összefoglalás: Bevezetés: A szociális szorongás prevenciója önmagában és a komorbid megbetegedések megelôzése szempontjából is kulcsfontosságú. Jelen kutatásban a szubklinikai mértékû szociális szorongást egy korábban kevéssé kutatott szempontból, a környezeti önszabályozási stratégiákkal való összefüggéseiben vizsgáljuk. A környezeti önszabályozási folyamatok leírására a kedvenc helyek elméletét használjuk fel. A kutatás célja annak megállapítása, hogy a szubklinikai szintû szociális szorongás mértéke milyen összefüggésben áll a kedvenc helyeken megvalósuló környezeti önszabályozási folyamatokkal. Módszerek: A kutatásban 483 felnôtt, klinikai értelemben egészséges személy – 329 nô (68,11%) és 154 férfi (31,88%) – online kérdôíves felmérését végeztük el. A válaszadók szociális szorongását a Félelem a Negatív Megítéléstôl Kérdôívvel (FÉLNE-8), míg a környezeti önszabályozási stratégiákat a Kedvenc Helyek Kérdôívvel mértük fel. Eredmények: A szociális szorongás mértéke együttjárást mutatott a kedvenc helyek pozitív és negatív érzelmi állapotokban való felkeresésével, valamint a kedvenc helyen tapasztalt feltöltô és distressz élmények mértékével is. Az emelkedett szociális szorongással jellemezhetô almintán belül továbbá jellemzôbb volt az a mintázat, hogy a kedvenc hely felkeresése elsôsorban a negatív élmények szabályozása révén segíti a személyt érzelmi egyensúlya visszanyerésében. Nem találtunk viszont összefüggést a kedvenc hely típusa (pl. lakóhely, természetes hely) és a személy szociális szorongásának szintje között. Következtetés: A kutatás rávilágít arra, hogy a szubklinikai szintû szociális szorongással jellemezhetô személyek különösen aktívan használják érzelmi egyensúlyuk megteremtésére a környezeti önszabályozás folyamatait. A prevencióban és a klinikai gyakorlatban érdemes figyelemmel kísérni a környezeti önszabályozási folyamatokat is, kiemelten a helyhasználattal összefüggô szokásokat és az ezekkel kapcsolatos igények támogatását. |
