Nighttime – Theatre Performance as Total Artwork Event
| Autor: | Mezei, Kinga |
|---|---|
| Přispěvatelé: | Hernjak, Đerđ, Kaic, (Kaich), Katalin, Laslo, Šandor, Vitkai, Kučera, Agota, Jonaš, Gabrijela |
| Jazyk: | maďarština |
| Rok vydání: | 2019 |
| Předmět: |
Színház
totális színház rítus mítosz sámán dráma összművészet költészet látvány szcenográfia zene mozdulat gesztus tárgy tér jelrendszer RobertWilson Pilinszky János Nagy József Tadeusz Kantor pozorište totalno pozorište ritual mit šaman drama „gesamtkunstwerk” poezija scenski prizor scenografija muzika pokret gest rekvizit prostor semiologia Robert Vilson Janoš Pilinski Jozef Nađ Tadeus Kantor theater total theater ritual myth shaman drama „gesamtkunstwerk” poetry scenery scenography music movement gesture space semiology Robert Wilson János Pilinszky Josef Nadj Tadeusz Kantor |
| Zdroj: | Универзитет у Новом Саду |
| Popis: | A doktori (DLA) értekezés a különböző művészeti ágak szerepét, tulajdonságait, megjelenési lehetőségeit és kapcsolódási pontjait vizsgálja a színházon belül. Ennek előzményeként felfejti a színház – mint alapvetően összművészeti esemény – kezdeteit, rituális jellegét, valamint azokat a színházi formákat, melyekben még megtalálható az összművészeti és a szakrális jelleg. Ennek mentén megvizsgálja a keleti teátrális formákat, valamit a 19. században kialakult irányzat, a totális színház fogalmát. Úgy tűnik, fontossá vált hangsúlyozni annak jelentőségét, hogy a színpadon megjelenő minden egyes elemnek – zenének, látványnak, gesztusnak, tárgynak, szónak – kulcsfontosságú szerepe és szimbolikus, jelentéshordozó ereje van. Korunk színházi irányvonalait szemlélve érzékelhetjük, hogy a költészet is – minden formájában és minőségében – egyre inkább kihalóban van színpadainkon. Nemcsak a poézis, a költői nyelv szorul háttérbe, de a zene, a látvány a mozdulat költészete is haldoklik. Ahhoz az organikus együtthatáshoz, mely valaha természetesen létezett, ma igen komoly erőfeszítések árán is alig tudunk visszatalálni, vagyis a művészeteket a színházon belül újra szerves egységgé kovácsolni. A doktori munka gyakorlati részét a Pilinszky János műveiből készült Éjidő c. előadás képezi. Az előadás – formáját tekintve – afelé törekszik, hogy a benne alkalmazott különböző művészeti eszközök jelentéshordozó szerepét kiegyenlítse. Különös figyelmet fordít a zene, a szöveg, a látványelemek, és a mozdulat organikus kapcsolatára, egymásra hatására, és az ezen művészeti ágak találkozásából megfogalmazható színpadi költészet megteremtésére. Az előadás – témáját tekintve – a véges emberi létezés és a végtelen, teremtetlen Létező közötti kapcsolatot fejtegeti emberi nézőpontból, a bűn és a szeretet kötöttségében és tragikumában. Doktorski umetnički projekat sadrži opis uloga različitih umetničkih oblasti posmatrajući njihove osobine, način pojavljivanja i analizirajući mogućnost njihovog povezivanja u pozorišnoj umetnosti. Prvenstveno ukazuje na pozorište – kao mesto susreta svih umetničkih oblasti – na njegove početke, ritualni karakter, kao i na teatarske forme u kojima se i danas može pronaći sveumetnički i sakralni pristup. Na taj način ona analizira istočne teatarske forme, kao i pojam "totalnog pozorišta" nastalog u 19.veku. Čini se da je veoma bitno naglasiti značaj toga da svaki element koji se pojavljuje na sceni – muzika, prizor, gesta, predmet, reč – ima ključnu ulogu, simbolično značenje i smisao. Posmatrajući savremene pozorišne tokove primećujemo da poezija – u svakom od njenih oblika i kvaliteta – sve više nedostaje sa naših scena, može se reći da izumire. Ne ostaje po strani samo poezija, pesnički jezik, nego izumire poezija muzike, prizora i pokreta. Danas veoma teško uspevamo da se vratimo toj organskoj sinergiji koja je nekad bila sasvim prirodna, to jest retko uspevamo da stvorimo jedinstvo svih umetničkih elemenata unutar pozorišta. Praktični deo ovog doktorskog rada čini predstava “Vreme tmine” (“Éjidő”) nastala po poeziji Janoša Pilinskog. Što se njene forme tiče, predstava se trudi da izbalansira značajnu ulogu svih umetničkih pravaca koji se u njoj koriste. Posvećuje posebnu pažnju organskoj povezanosti muzike, teksta, vizuelnosti i pokreta, na njihovo delovanje jedno na drugo i na stvaranje pozorišne poezije iz susreta različitih 6 umetničkih elemenata. Pored poezije ona dodaje umetničke elemente koje su poput analogije pesničkom svetu Pilinskog. Tema predstave razmatra vezu konačnog (određenog) ljudskog postojanja sa beskrajnim, neodređenim Postojanjem – iz ljudskog ugla, kao i povezanost i tragičnost greha i ljubavi. This doctorial thesis studies the role, characteristics, chance of appearance and interconnections of different art forms within the theatre. It starts with the description of the beginnings of the theatre, a basically universal artwork event, its ritual nature and also those theatre forms in which universal artwork and sacral nature can be found. It also studies the oriental theatre forms and the phenomenon of “total theatre” which was born in the 19th century. It seems that it is important to emphasise the significance of the fact that every and each element that appears on the stage, such as music, scenery, gesture, object and word, has a key role and a symbolic power. The chance for the theatre to find its way back to the forms in which it can reach the human spirit is in poetry. What enables the different art forms to lift us out of our everyday reality and place us into the world of imagination is the poetry within us. So we can say that the cradle of the all-time portrayal is nothing else than poetry. At the same time, observing the trend of the theatre, it is obvious that poetry on the stage, in all its forms and qualities, is dying out. Not only is poetry, the poetic language declining, but music, scenery and the art of movement is also dying. The organic interference, which used to be natural, is difficult to find today no matter how hard you try. We need to merge arts into an organic unity within the theatre. Thus this thesis takes a glimpse into the works of such theatre artists who succeeded in creating a dialogue between arts (in their works) in an organic way. They are the ones we can get guidelines, directions from, the ones we can learn from about value, standard and art. The performance entitled “Nighttime” (“Éjidő”), which was based on the works of Pilinszky János, forms the practical part of the thesis. Concerning its form this performance aims to equalise the roles of the different poetic modes used in it. It pays a special attention to the organic relationship of music, text, visuals and movement, to their interaction and to the creation of stage poetry which is born from the meeting of these art forms. It links such elements of art to the poems which are similar in their sense to Pilinszky’s poetry. Concerning its theme the performance is about the spiritual and intellectual homelessness of the modern day man, about the struggle of beauty and destruction of the created world, about human indignity. Its aim is to talk about the frightening hopelessness of the modern era using the essential language, the language of poetry. |
| Databáze: | OpenAIRE |
| Externí odkaz: |
|