| Popis: |
Absztrakt Az elmúlt évtizedekben mélyreható változások zajlottak a párkapcsolatok területén Magyarországon, melynek során átalakult a különböző kapcsolati formák életútban betöltött szerepe és a gyermekvállalással való kapcsolata. Első tartós kapcsolatként a többség az élettársi együttélést választja, kitolódott a házasságkötési életkor, elterjedt a házasságon kívüli gyermekvállalás, elfogadottá vált a házasság nélküli együttélés, és sokan akár gyermekes családként is házasságkötés nélkül élnek. A házasságkötési hajlandóság a 2010-es mélypont után nő, a termékenység azonban csak kis mértékben emelkedik. A nemzetközi szakirodalom több lehetséges magyarázatot kínál az átalakulás értelmezéséhez. (1) Az általános bizonytalanság miatt kevesebben házasodnak, és helyette a kevesebb elköteleződéssel járó élettársi köteléket választják, és bomlékonyabbá is váltak a kapcsolatok (Mills – Blossfeld 2013). (2) A gazdaságilag hátrányos helyzetűek számára nem elérhető a házasságkötés és a házasságon belüli gyermekvállalás (Perelli-Harris – Gerber 2011). (3) A második demográfiai átmenet elmélete a vallásosság háttérbe szorulásával és az individualizációval magyarázza a változásokat, és eszerint elsősorban a fiatalabb és magasabb társadalmi státuszú személyekre jellemzők az „új” kapcsolati formák, mint pl. az élettársi együttélés (van de Kaa 1987; Lesthaeghe 1996). (4) Mások szerint viszont a házasság egyfajta státuszszimbólumként a társadalmilag előnyös helyzetet és a párkapcsolat stabilitását demonstrálja (Cherlin 2004, Ohlsson-Wijk 2011, Billari – Liefbroer 2016). Az előadás célja a párkapcsolati és a gyermekvállalási magatartás közötti kapcsolat vizsgálata, különös tekintettel az új évezred tendenciáira. Milyen helyet foglal el és hogyan kapcsolódik egymáshoz az egyéni életútban az élettársi együttélés, a házasságkötés és a gyermekvállalás? Milyen régi és új társadalmi különbségek, törésvonalak mutathatók ki a házasságban vagy élettársi kapcsolatban gyermeket vállalók és nevelők között? Az elemzés során a házasságkötések népmozgalmi adatait, valamint az Életünk fordulópontjai panelkutatás 2001-es első és 2016/17-es ötödik hullámát használom. A népmozgalmi adatok lehetővé teszik a házasulandók gyermekszám és a gyermeket szülő nők párkapcsolati jellemzők szerinti részletes vizsgálatát. A kérdőíves felvétel adati segítségével pedig összehasonlítom az élettársi kapcsolatban és a házasságban élők jellemzőit és kapcsolati dinamikáját. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy megváltozott a különböző párkapcsolati formában élők termékenységi magatartása (a gyermekvállalás, főként az első gyermek születése egyre kevésbé a házassági kötelékben élőkre korlátozódik). Az élettársi kapcsolat jelentése módosult (egyre többen a házasságkötés előtt vagy akár helyette is az élettársi együttélést választják, és jelentős számban a gyermek születése miatt sem döntenek az esküvő mellett). A házasság és a gyermekvállalás közötti kapcsolat lazulása és az élettársi együttélés mint a házasság alternatívájának terjedésére hozzájárul ahhoz, hogy a növekvő házasodási hajlandóságnak csak kis termékenységi hatása van. |
